Tanuljunk meg együtt élni! A fogyatékossággal élő emberek integrációjáért

Normál verzió

Vyšší Hrádek – Cseh példa a kiváltásra

A több mint 100 értelmi fogyatékossággal élő személyt ellátó “Vyšší Hrádek” klasszikus példája volt a tartós bentlakást biztosító ápoló-gondozó intézményeknek, a maga szegregált világával. Az ott élők egyéni igényeinek és szükségleteinek figyelembe vétele helyett inkább az erős gyógyszerezés, a hálós ágyak és az elkülönítés volt a jellemző.

2006-ban új igazgató került az intézmény élére, aki a mai szemléletnek megfelelően az igénybe vevők szükségleteire reagáló szolgáltatások biztosítására törekedett. Ezzel párhuzamosan megkezdték a kiváltás tervezését, amelynek célja az volt, hogy az intézményben lakók támogatott lakhatási formák kialakításával a lehető legönállóbban élhessenek a közösségben.

Azóta 15 fő visszatért a családja körébe, így csak nappali szolgáltatásokat vesz igénybe.

Több mint 30 fogyatékossággal élő ember, akik a hét minden napján 24 órás támogatást és ápolást igényelnek, maximum 5 fős, településbe integrált lakásokba költöztek.

A nagyobb fokú önállósággal rendelkező fogyatékossággal élő emberek 3-10 fős lakásokba költöztek, ahol egyéni szükségleteiknek megfelelő támogatást kapnak, emellett – ahogy a többi ott élő – a település egészségügyi és szociális szolgáltatásait veszik igénybe. Közülük jelenleg huszan dolgoznak. Számos igénybe vevő visszaszerezte cselekvőképességét és támogatott döntéshozatal mellett, önállóan hozza meg döntéseit.

Ez az átalakítás a lelkes és keményen dolgozó igazgató “meg tudom csinálni” attitűdjének, az őt segítő szakmai személyzetnek, a helyi hatóságoknak és a civil szervezeteknek köszönhetően valósult meg. Az ő munkájukhoz azonban nélkülözhetetlen volt a szolgáltatást igénybe vevők és családtagjaik hozzáállása és munkája a folyamat során azért, hogy az elzárt intézményi lét helyett a közösség aktív tagjai lehessenek.